Jó tudni:
Csiszolás-Cut / Szine-Color / Karát-Carat / Tisztaság-Clarity / Minőségi tanusítványok / 4C alapszabályok / Fizikai tulajdonságai / Gyémánt történelem / Gyémánt kitermelés / Gyémánt lelőhelyek / Legérdekesebb gyémántok / Széntől a gyémántig

Ritka előfordulás

Kialudt vulkánokat, folyómedreket és a part menti területeket részletesen fésülik át. Ahoz, hogy csupán egy karát vagy 0,2 gramm gyémántot lehessen kitermelni, átlagosan 250 tonna sziklát, homokot és földet kell megmozgatni. Ezért beszélünk a gyémánt ritka előfordulásáról.

Elsődleges lelőhelyek

Ha kimberlitből termelünk, a kőzetet a gyémántokkal együtt egyenesen a kimberlit kürtőkből fejtjük. A kialudt vulkánok felmérését vagy felszíni fejtéssel, vagy föld alatti alagutak ásásával végzik el. Mindkét esetben a megszerzett kimberlitet (gyémántokat tartalmazó érc) elszállítják a feldolgozási helyre, ahol meglágyítják és átöblítik és átalakul gyémánthordozó üledékké. Ilyen termelés következdtében új táj alakzatok képződnek, mint például a Big Hole, egy hatalmas, részben vízzel megtöltött gödör a délafrikai Kimberley közelében. A gyémántok nagy részét pontosan így termelik, de ez a módszer igen drágának bizonyul.

Másodlagos lelőhelyek

Az eredeti gyémánthordozó kőzet eróziójának és a szállításának következdtében olyan helyek keletkeznek (például folyókanyarulatok), melyekben ezen kőzetek magas koncentrációban taláthatók - ún. másodlagos lelőhelyek.

Azon helyeken, melyeken a gyémántkristályok az erózió miatt kiszabadultak a kimberlitből és onnan megtalálták útjukat a folyókba és tengerekbe, a termelés egyszerűbb. A homokos part menti területen főként teraszosan végzik, amihez mechanikus és manuális munka is szükséges. A homokos síkságokat a partok közelében rendszeresen vizsgálják az alsó réteg tisztításával. A gyémántok termeléséhez nagy ipari műveletek, szakszerű módszerek és fizikai munka is egyaránt szükséges. Olyan helyeket a folyómedrekben, melyeken gyémántkristályok vannak leülepedve, alluviális lelőhelyeknek nevezünk. Szitálással vagy mederkotrással termelik őket. A folyókból való termelésnél a gyémántok sűrűségét használják ki, minek segítségével a gyémánt jól szitálható, hasonlóan mint az arany. Egyes esetekben sikeresen alkalmazható a gyémántok magas szintű tapadása a zsíros anyagokhoz - a gyémánthordozó üledékeket zsírral megkent csatornákon keresztül öntik át. Míg a hagyományos ásványok a zsíron lecsúsznak, a gyémántok ráragadnak a felületre.