Jó tudni:
Csiszolás-Cut / Szine-Color / Karát-Carat / Tisztaság-Clarity / Minőségi tanusítványok / 4C alapszabályok / Fizikai tulajdonságai / Gyémánt történelem / Gyémánt kitermelés / Gyémánt lelőhelyek / Legérdekesebb gyémántok / Széntől a gyémántig

Az első gyémántokra az indiai Golconda folyóban találtak rá. A lelet pontos időpontja ismeretlen. A szanszkrit adókönyvek a 4. századból Krisztus előtt bizonyítják, hogy a gyémánt már a mindennapi kereskedelem része volt.

Az uralkodók és gazdagok nyers formában tárolták és a tökéletes kristályok nagyon értékesek voltak. A keménysége és más tulajdonságai miatt a gyémánt kedvenc talizmánná vált. A bátorság és a férfiasság jelképe volt.

A gyémánt misztikus erejét már az egyiptomiak felismerték, ahol a gyémánt viselése négy bal ujjunkon azt biztosította, hogy a vena amoris („szerelem ere“) az ujjakból egyenesen a szívbe vezessen. A gyémánt és gyémántpor elhelyezése az ujjakon az örök szerelmet biztosította.

A gyémántokat Európába legelőször talán Nagy Sándor hozta. Eleinte rejtélyes különlegességnek tartották, mágikus és gyógyító tulajdonságokat adtak neki. Úgy mesélik, hogy amikor Nagy Sándor megérkezett a Gyémántvölgybe, a völgy tele volt drágakövekkel és kígyókkal, amelyek gyilkos tekintettel védték őket. Nagy Sándor viszont a kígyókat becsapta és megszerezte a gyémántokat. A régi Görögországban a gyémántok az „istenek könnycseppei“ voltak, melyek a földre estek. Hogy hangsúlyozzák a gyémánt keménységét, „adamas“-nak hívták, ami legyőzhetetlent jelent. 60 évvel Krisztus előtt Plinius A természet történelmében ír a gyémántokról. Az első nem csiszolt gyémánt Rómában az 1. és 3. század között jelent meg. A 13. században említi Marco Polo Ormuzt mint az egyik fő perzsa gémántpiacot.

Nyugaton a 13. században a fő gyémántpiac Velencében volt. Európa legtöbb fővárosa üzleti kapcsolatban állt ezzel a várossal. És innen jöttek a selyem- és gyémántkereskedők Brugge-ba. Brugge nem csak a gyémántüzlet központja lett, a gyémántok feldolgozása is itt folyt. A gyémántüzlet gyorsan elterjedt és ekkor lépett színre Brugg Lodewijck van Berken, a gyémántcsiszolás feltalálója.

A gyémánt csiszolása sokáig titkolva volt. A 14. században csak oktaédereket csiszoltak, fa- vagy rézalátéten gyémántporral megszórva. Ezt a módszert már régebben is használták más drágakövek és elefántcsont csiszolására. A gyémántoknál viszont ez a folyamat hosszú volt. A 15. században kezdtek modernabb módszereket alkalmazni a szabálytalan kristályok hasítására. A csiszolásnál viszont továbbra is az originális alak volt tiszteletben tarva. A gyűrűkbe piramis alakú kövek kerültek. A csiszolás lényege a szabálytalan részek és más hibák eltávolítása volt. Ilyen mintákat találhatunk a leletekben, az ékszerekben és öreg keramikákban.

A gyémántporral betakart acélalátétes csiszolás több lehetőséget hozott: a 15. század végén mintatáblák jelentek meg rombusz, négyzet, téglalap és rozetta alakban.

Az egyenes indiai útvonal felfedezése Vasco de Gamával 1498-ban áthelyezte az üzlet központját Velencéből Lisabonba. A 14. évszázad végével Antverpen lett a gyémántüzlet központja. A gyémánt az örök kötelék jelképe. Ez a örök szerelem tradíciója már több évszázada él. Az első említések a gyémánt ajándékozásáról, mint az egyedi szerelem jelképéről, a 15. századból származnak.

A gyémánt gyűrű ajándékozását mint eljegyzési ajándékot I. Miksa kezdte el 1477-ben, amikor I. Burgundiaia Máriának kérte meg a kezét. A szokás folyamatosan elterjedt a többi főúr családjában is, később pedig az „egyszerű halandók“ között is.

A 16. század aranykorszakában a gyémántüzlet főleg portugál zsidók és olasz kereskedők kezében volt.

A 17. századdal az új formák csiszolása érkezett. A gyémántokat ovális, csepp és más formákba csiszolták. A legkiválóbb csiszolók Antwerpenben dolgoztak

A 18. évszázad végéig az indiai bányák kifogytak a gyémántból és az új brazil bányák sem hozták helyre Antwerpen virágzását.

A 19. század második felében Henry Morse az Amerikai Egyesült Államokból több kísérlet után meghatározta az egyik legmodernebb gyémántformát, melyet később Marcel Tolkowsky tökéletesített, matematikailag meghatározott és 1919-ben bemutatott az Amerikai Egyesült Államokban. Az ő nevéhez fűződik a modern briliáns csiszolás.

De Beers - az első gyémánt kartell

1871-ben a De Beers testvérek megengedték néhány holland gyémántvadásznak hogy kutassák át a farmukat Kimberleyben. A hely tele volt gyémánttal. Ez a hír gyorsan elterjedt és a telek tele lett kincsvadászokkal.

A De Beers testvérek eladták farmukat és elköltöztek. A legambiciózusabb keresők között volt: Cecil J. Rhones valamint Harry és Barney Bornat. Folyamatosan felvásárolták a koncessziókat, még végül a Kimberley bánya legnagyobb részvényesivé válltak. 1888-ban megalapították a De Beers Consolidated Mines Limited társaságot, a még ma is a gyémántpiacon fontos szerepet játszó társaság elődjét.

A De Beers számos vállalat nagyon összetett rendszere (Diamond Producers Association, amelynek tulajdonában van a De Beers Consolidated Mines Ltd. több bányája. A másik leányvállalata a Diamond Corporation, amely a gyémántbányákkal tárgyal a szerződésekről, De Beers Centenary AG, Central Selling Organisation és mások.), amely az egész iparágat lefedi, alapanyagokat vesznek saját bányáikból és más társaságok bányáiból, feldolgozzák azt és végül eladják. A De Beers Centenary tulajdonában vannak a hosszútávú szerződések a nyers gyémántok vásárlásáról más országok bányáiból. Emellett a vállalat részvényese több mint 1.300 dél-afrikai és nemzetközi vállalatnak. E módon egészen 2001-ig a De Beers irányította a globális piacot, beleértve a legnagyobb bányászati vállalat, az Alrosa termelését. A dél-afrikai bányák kimerülése és új bányák meglelése pld. Oroszországban, Kanadában vagy Ausztráliában a De Beers-t fokozatosan megfosztotta a teljes piac ellenőrzése lehetőségétől és ezen törekvését 2001-ben hivatalosan feladta. Ennek ellenére még mindig a legnagyobb kereskedő a piacon